Érzelmek

Sziasztok!!!:) Meghoztam a 3.részt!:)Sajnálom,hogy rövid lett,de az elmúlt napokban nagyon elfoglalt voltam! Ha szeretnétek folytatást,és nem szeretnétek,hogy abba hagyjam a blog írást kérlek kommenteljetek!!:) Jó Olvasást!:)<3

Ya Ou volt az....Szemeibe nézve döbbentem rá,mit is csinálok.Hirtelen mozdulattal löktem le rólam Olivért,majd sietős léptekkel hagytam el a szórakozóhelyet,mit se törődve a többiekkel.Haza felé sietve, egyre sötétebb utcákon haladtam át,mikor valaki megfogott hátulról.Ijedtemben összerezzenve pillantottam a hátam mögé,s Ya Out véltem felfedezni.
-Mi volt ez az egész?-kérdezte értetlenül.
-Mi lett volna?-förmedtem rá.
-Láttam,ahogy megcsókolt Olivér.-mondta Ya Ou mélyen a szemembe nézve.
-Az ital beszélt belőlünk..nem jelentett semmit.-közöltem elcsukló hangon.
Éreztem,ahogy az apró könnycseppek elöntik az arcomat.Ya Ou átölelve próbált megnyugtatni,de nem járt sikerrel.Haza felé vettük az irányt,ahol a kanapéra ülve elnyomott az álom.

 ~Reggel~

Fájó fejjel keltem fel a kanapéról.A konyhába sietve egy cetlit véltem felfedezni a hűtőn.

"Jó reggelt!:) Nem akartalak felébreszteni,de elmentem próbálni.Ha felkeltél hívj! "    Ya Ou 

Akaratlanul is,de elmosolyodtam.Jól esett,hogy ennyire törődik velem.Az órára pillantva,11 órát véltem felfedezni.A fürdőbe igyekezve letusoltam,majd egy alap sminket feltéve bőrömre,nekiláttam öltözködni.A szekrényemet kinyitva,egy itthoni ruhát kaptam elő,ami egy rövidnadrágból és egy fehér trikóból állt.Mivel ma nem készültem sehova se menni,ez a szett épp megfelelő volt számomra.A konyhába érve,pillanatok alatt megreggeliztem,majd a telefonomhoz kapva tárcsáztam Ya Ou számát.Kicsit megkésve,de felvette.
-Szia Csajszi!-szólt bele a telefonba félig kínai barátom.
-Szia!-köszöntöttem.
-Arra gondoltam,bejöhetnél ma próbára hozzánk.Mit szólsz?
-Hát nem is tudom.A tegnap történtek miatt nem szívesen mennék.-mondtam kissé szomorkásan.
-Na,gyere már!Nem lesz semmi baj!-kérlelt továbbra is Ya Ou.
-Na Jó,ott leszek.-közöltem,majd bontottam a vonalat.
A kanapéra lehuppanva gondolkoztam a tegnap történteken.Jó érzés volt,ahogy ajkaink összeértek.Úgy érzem szeretem Olivért,de túl gyorsan történnek a dolgok köztünk.Alig ismerjük egymást.Ezt az egészet meg kell beszélnem vele!Gondolkodásomnak hangos kopogtatás vetett véget.
-Nyitom!-kiáltottam az ajtóhoz sietve.
-Mehetünk?-mondta mosolyogva Ya Ou.
-Még nem.Át kell öltöznöm...de addig is gyere be.-közöltem,majd betessékeltem a házba.
A szobám fele vettem az irányt,ahol egy kis variálás után kiválasztottam a megfelelő ruhát,majd magamra kapva kisiettem a nappaliba.

Hú!Nagyon csinos valaki!-kacsintott rám Ya Ou.

Mehetünk?-mondtam kissé elpirulva.

Válaszul,csak bólintott egyet,majd a lakásból kiérve,a kocsihoz vettük az irányt.Az út viszonylag gyorsan telt el,mert egyfolytában beszélgettünk.A Lurdy Házba érve,izgatottan követtem Ya Out,aki egy tágas terembe vezetett.A fiúk már az ott lévő fotelekben vártak minket.

-Sziasztok!Már vártunk titeket!-köszöntött minket Bence.

-Sziasztok!-köszöntünk egyszerre a félig kínai barátommal.

A fiúk hamar elkezdték a próbát,ami nagyon tetszett nekem.A dal közepén kezdtem észlelni,hogy Olivér folyton engem néz.Kicsit zavarba jöttem.Nem tudtam hova tenni ezt az egészet kettőnk közt.Belemerülve gondolataimba elhatároztam,beszélni fogok vele.Ábrándozásomat a fiúk zavarták meg...