Érzelmek

Sziasztok!!!:) Meghoztam a 3.részt!:)Sajnálom,hogy rövid lett,de az elmúlt napokban nagyon elfoglalt voltam! Ha szeretnétek folytatást,és nem szeretnétek,hogy abba hagyjam a blog írást kérlek kommenteljetek!!:) Jó Olvasást!:)<3

Ya Ou volt az....Szemeibe nézve döbbentem rá,mit is csinálok.Hirtelen mozdulattal löktem le rólam Olivért,majd sietős léptekkel hagytam el a szórakozóhelyet,mit se törődve a többiekkel.Haza felé sietve, egyre sötétebb utcákon haladtam át,mikor valaki megfogott hátulról.Ijedtemben összerezzenve pillantottam a hátam mögé,s Ya Out véltem felfedezni.
-Mi volt ez az egész?-kérdezte értetlenül.
-Mi lett volna?-förmedtem rá.
-Láttam,ahogy megcsókolt Olivér.-mondta Ya Ou mélyen a szemembe nézve.
-Az ital beszélt belőlünk..nem jelentett semmit.-közöltem elcsukló hangon.
Éreztem,ahogy az apró könnycseppek elöntik az arcomat.Ya Ou átölelve próbált megnyugtatni,de nem járt sikerrel.Haza felé vettük az irányt,ahol a kanapéra ülve elnyomott az álom.

 ~Reggel~

Fájó fejjel keltem fel a kanapéról.A konyhába sietve egy cetlit véltem felfedezni a hűtőn.

"Jó reggelt!:) Nem akartalak felébreszteni,de elmentem próbálni.Ha felkeltél hívj! "    Ya Ou 

Akaratlanul is,de elmosolyodtam.Jól esett,hogy ennyire törődik velem.Az órára pillantva,11 órát véltem felfedezni.A fürdőbe igyekezve letusoltam,majd egy alap sminket feltéve bőrömre,nekiláttam öltözködni.A szekrényemet kinyitva,egy itthoni ruhát kaptam elő,ami egy rövidnadrágból és egy fehér trikóból állt.Mivel ma nem készültem sehova se menni,ez a szett épp megfelelő volt számomra.A konyhába érve,pillanatok alatt megreggeliztem,majd a telefonomhoz kapva tárcsáztam Ya Ou számát.Kicsit megkésve,de felvette.
-Szia Csajszi!-szólt bele a telefonba félig kínai barátom.
-Szia!-köszöntöttem.
-Arra gondoltam,bejöhetnél ma próbára hozzánk.Mit szólsz?
-Hát nem is tudom.A tegnap történtek miatt nem szívesen mennék.-mondtam kissé szomorkásan.
-Na,gyere már!Nem lesz semmi baj!-kérlelt továbbra is Ya Ou.
-Na Jó,ott leszek.-közöltem,majd bontottam a vonalat.
A kanapéra lehuppanva gondolkoztam a tegnap történteken.Jó érzés volt,ahogy ajkaink összeértek.Úgy érzem szeretem Olivért,de túl gyorsan történnek a dolgok köztünk.Alig ismerjük egymást.Ezt az egészet meg kell beszélnem vele!Gondolkodásomnak hangos kopogtatás vetett véget.
-Nyitom!-kiáltottam az ajtóhoz sietve.
-Mehetünk?-mondta mosolyogva Ya Ou.
-Még nem.Át kell öltöznöm...de addig is gyere be.-közöltem,majd betessékeltem a házba.
A szobám fele vettem az irányt,ahol egy kis variálás után kiválasztottam a megfelelő ruhát,majd magamra kapva kisiettem a nappaliba.

Hú!Nagyon csinos valaki!-kacsintott rám Ya Ou.

Mehetünk?-mondtam kissé elpirulva.

Válaszul,csak bólintott egyet,majd a lakásból kiérve,a kocsihoz vettük az irányt.Az út viszonylag gyorsan telt el,mert egyfolytában beszélgettünk.A Lurdy Házba érve,izgatottan követtem Ya Out,aki egy tágas terembe vezetett.A fiúk már az ott lévő fotelekben vártak minket.

-Sziasztok!Már vártunk titeket!-köszöntött minket Bence.

-Sziasztok!-köszöntünk egyszerre a félig kínai barátommal.

A fiúk hamar elkezdték a próbát,ami nagyon tetszett nekem.A dal közepén kezdtem észlelni,hogy Olivér folyton engem néz.Kicsit zavarba jöttem.Nem tudtam hova tenni ezt az egészet kettőnk közt.Belemerülve gondolataimba elhatároztam,beszélni fogok vele.Ábrándozásomat a fiúk zavarták meg...

Első Csók

Sziasztok!:) Örömmel látom,hogy egyre többen látogatjátok meg a blogom aminek rettentően örülök!!!!:) Elhoztam a 2. részt ami remélem elnyeri a tetszéseteket! Jó Olvasást!<3  
 

~Reggel~

Az ébresztő óra csörgésére keltem.Nagyon izgatott voltam barátnőm érkezése miatt.Hamar felpattantam az ágyamról,majd a fürdőszobába igyekeztem.Gyors tusolást és fogmosást követően a szobámba visszasietve kiválasztottam az öltözékem.Elegáns de egy csajos napra még is megfelelő.

Pillanatok alatt magamra kaptam a kiválasztott ruhát,majd a fürdőbe érve egy laza sminket csináltam magamnak amire egy alapozó egy tus és egy szempillaspirál állt a rendelkezésemre.Az órára nézve még időben kész lettem,így volt időm reggelit készíteni magamnak.Már pont befejeztem az evést mikor csöngettek.Az ajtót kinyitva a barátnőm karjaiba találtam magamat.Nézegetni kezdtük egymást,hogy ki mennyit változott.Tudni illik, Zsófit még a gimnáziumban ismertem meg.Az utolsó évünket jártuk már a gimiben,mikor ő felment Pécsre a barátjához és itt hagyta az iskolát.Az óta csak telefonon tartjuk a kapcsolatot.Örülök,hogy itt van,és adatott egy lehetőségünk újra találkozni.A házat bemutatva jókat nevetgéltünk a régi szép időkön.Mikor felhoztam neki a csajos napot egyből beleegyezett.Mivel látszólagosan nagyon fáradtnak tűnt ledőlt a kanapén kicsit megpihenni.Addig én a laptopomat a kezembe fogva nézegettem az állásokat.Hosszas keresgélés után rátaláltam egy nekem kedvező munkára.Jól fizet,és azt csinálhatom amit szeretek,táncolhatok.A telefonomhoz kapva tárcsázni kezdtem a vonalat.Egy rekedtes hangú férfi szólt bele.

-Haló!-vette fel az állást hirdető férfi a telefont.

-Jó Napot Kívánok!Érdeklődni szeretnék az állással kapcsolatban,hogy megvan-e még.-közöltem.

-Jó Napot!Ezt örömmel hallom.Igen megvan.Ha szeretne jelentkezni örömmel várjuk a meghallgatáson fél kettőre az állást hírdető oldalon feltüntetett helyszínen.-közölte az illető majd letette a telefont.

A laptopomat összecsukva a kanapén fekvő barátnőmhöz igyekeztem.Elmeséltem neki,mi történt míg ő pihent.Mivel fél kettőig még bőven volt időnk,elhatároztuk szétnézünk a Corvin Sétányon.Gyorsan felkaptuk a cipőnket és már indultunk is.Az sétányra kiérve a fiúkkal botlottunk össze....

-Hát ti?Sziasztok.-köszöntem mosolyogva.

-Hozzád jöttünk!Arra gondoltunk elmehetnénk valahová.-közölte velem Ya Ou.

-Felőlem mehetünk!Ó...én hülye!Be se mutattam nektek Zsófit a barátnőmet.-mondtam,majd bemutattam nekik Zsófit.

-Sziasztok!-köszönt a srácoknak a barátnőm.

Miután mindenki bemutatkozott Zsófinak eldöntöttük,hogy felmegyünk a fiúkhoz megnézni egy filmet.Pár perc alatt már a fiúknál voltunk,s huppantunk le a kanapéra.Ya Ou Zsófi mellé foglalt helyet,így nekem már csak Olivér mellett jutott szabad hely.Mondjuk nem is bántam.A "Démonok Között" című horror filmet néztük meg.Mivel én nagyon félős vagyok,többször akadt olyan szituáció,hogy Olivérhez bújtam ijedtemben.Őt persze ez cseppet sem zavarta.A filmnek hamar vége lett,így mindenki felkelt a helyéről.A konyhába igyekeztem egy pohár vízért,mikor megbotlottam valamiben.Nagyot eshettem volna,ha valaki Olivér nem fog meg.Mélyen egymás szemébe néztünk.Szemében boldogságot láttam tükröződni.Egy darabig még egymást szemléltük,majd Olivér tekintete ajkaimra szegeződött.Közelebb húzott magához,majd halvány,félénk csókot lehelt ajkaimra.Mielőtt bármit is cselekedhettem volna Zsófi zavarta meg a csendet.Hirtelen engedtük el egymást és úgy tettünk,mintha semmi sem történt volna.

-Nekünk most mennünk kell!Állás interjúm lesz.-közöltem a mellettem álló Olivérnek,s az ajtó fele vettem az irányt.A barátnőm követte lépésemet és elköszönt Olivértől.A sétányra kiérve Zsófi kérdésekkel kezdett bombázni.

-Ez meg mi volt?-kérdezte értetlenül.

-Mégis mi lett volna?-tettem fel neki a kérdést,mintha semmi sem történt volna.

-Láttam,hogy megcsókoltátok egymást.-mondta,majd a szemembe nézett.

-Semmit sem jelentett.-motyogtam majd gyors léptekkel haladtam tovább,elhagyva barátnőmet.

-Várj!Mi az,hogy nem jelentett semmit?-kérdezte egyre értetlenül Zsófi.

-Úgy ahogy mondtam.Elbotlottam,majd ő megfogott....hirtelen történt az egész.-vallottam be neki az igazat,könnyeimmel küszködve.

A barátnőm már nem kérdezett többet,mert látta,hogy a sírás folytogat.Az egész út néma csöndben telt el.Mikor megérkeztünk,az épület elé nem várt személy fogadott...

Olivér volt az.Zavartan álltam meg az épület előtt,mire ő közeledni kezdett felém.
-Ömm....nálam hagytad a táncos cipődet.-szólt Olivér,majd egy nagyobb levegő vétel után hátrébb lépett.
-Kössz.-motyogtam,majd a bejárat felé vettem az irányt.
Alig pár lépés után éreztem,hogy valaki visszarántja a karomat.Ijedten hátra nézve láttam,hogy Ő volt az.Értetlenül néztem rá,mire Ő magához húzott és átölelt.Jól esett.Jól esett a törődés,ami belőle áramlott.De nem adhattam meg magam ilyen könnyen,az eddigi incidens után.Fájt,ahogy elhúzott magától egy érzéki csók után,majd itt terem és megölel.Eltolva magamtól,Zsófi kezét ragadtam meg,majd betoltam az épületbe.Egy utolsó pillantást vetettem rá,és láttam arcán a bánatot.Úgy éreztem,jól tettem,hogy eltaszítottam magamtól.Még akkor is,ha szeretem.Még alig ismerem,és úgy érzem,hogy még nincs itt az ideje az együtt létünknek.Elmerengtem a gondolataimban,amit Zsófi zavart meg.
-Hahó,Barbi!-kalimpált a kezével az arcom előtt.
-Bocsánat!Máson járt az eszem.-mondtam kissé zavartan.
-Csak nem Olivéren?-állított meg a folyosón Zsófi,mélyen a szemembe nézve.
-Nem!Vagyis de....ezen az egészen...ami köztünk történik..a csók,az ölelés...úgy érzem ennek még nincs itt a helye.-valltam be neki az igazat.
Néma csend lett.Zsófi a folyosón végig haladva egy szót se szólt.Sokszor rám nézett,majd elgondolkozott valamin.Mielőtt rá kérdezhettem volna az állást hirdető úrral találtam szembe magam.
-Jó Napot!-köszöntem illedelmesen.
-Jó Napot!Magával beszéltem telefonon?-kérdezte az idős férfi.
-Igen,velem.-válaszoltam határozottan.
-Akkor jöjjön velem.-közölte a férfi,majd egy üres terembe vezetett.Zsófi,mivel csak elkísérni jött,kint várt a folyosón.
A terembe belépve,az idős férfi,bólogatással jelezte,hogy elkezdhetem a táncot.Egy lassú dalra kellett mozognom,ami elég könnyen ment.A koreográfia befejezte után a zene elhalkult,s a férfi közelebb lépett hozzám.
-Gratulálunk,felvettük!-fogott velem kezet az idős férfi.
-Köszönöm!-örvendeztem,majd kisétáltam a teremből.
Az ajtó előtt barátnőm fogadott,akinek örömmel meséltem el a hírt.Látszólag örömmel fogadta.A portához érve,még aláírtam pár szerződést,majd a kijárat felé vettem az irányt.Az épületből kiérve búcsút vettem barátnőmtől,majd haza igyekeztem.Pár perc alatt otthon voltam.Az órára nézve láttam,hogy 5 óra van.Szerettem volna kicsit kizökkenni a hétköznapi teendőimből,ezért felhívtam Zsófit,van-e kedve eljönni velem bulizni.Ő persze egyből belement,így a telefont letéve készülődni kezdtem.Első utam a fürdő irányába vezetett,ahol egy gyors zuhanyt után felraktam magamra egy erős sminket.A hajamat kivasaltam,majd a szobámba igyekeztem,ahol kiválasztottam a megfelelő ruhát.

Nem akartam nagyon kiöltözni,ezért maradtam egy laza öltözéknél.A szobámból készen léptem ki,ezért fogtam a kanapén lévő táskám és a barátnőm elé siettem,aki már a ház előtt várt.Köszönés után a szórakozóhely felé vettük az irányt.Hamar oda értünk,és álltunk be a sorba.Kb,fél óra várakozás után sorra kerültünk,és bejutottunk az épületbe.Első utunk a pulthoz vezetett,ahol 2 koktélt kértünk magunknak.Az italra várva a tömegben Olivért pillantottam meg.Arcom ledermedt.Nem számítottam rá,hogy itt terem.Később Ya Out,Bencét és Szikit is megpillantottam a távolból.Döbbenetemet Zsófi zavarta meg.Értetlenül nézett rám,mire én a tömegbe mutattam.Zsófi nézelődni kezdett,majd ő is megpillantotta a fiúkat.Látszólag nem nagyon zavarta az ittlétük,s tovább kortyolgatta a koktélját.Percekkel később ismerős hang zavarta meg a fülemet.

-Sziasztok Csajszik!-köszöntött minket Ya Ou.

-Szia.-mormogtam,mire ő értetlenül nézett rám.

-Baj van?-kérdezte aggódva a félig kínai srác.

-Nincs semmi!-motyogtam,mire a többiek is megérkeztek.

Üdvözöltek minket majd leültek mellénk a pulthoz.Beszélgetni kezdtünk,mire észrevettem,hogy Olivér folyton engem bámul.Zavarba jöttem...utálom ha engem néznek.Viszont nem hoztam szóvá.Zsófira néztem,aki látszólag nagyon belemerült a beszélgetésbe.Idegesen álltam fel a helyemről,majd hagytam el azt,a táncparkettre igyekezve.A tömegbe elmélyülve táncoltam,mit sem sejtve arról,hogy Olivér figyel.Tudtam,hogy követett,de nem érdekelt.Egyedül szerettem volna lenni.Éreztem,hogy közeledik felém,de nem érdekelt.Tovább táncoltam.Egyik pillanatban viszont karjait derekam közé fonva találtam.Felnéztem rá,majd gyönyörű szemeibe botlottam bele.Elvarázsoltak.Mikor észbe kaptam,Olivér mélyen a szemembe nézve bámult engem.Közeledni kezdett felém,majd egy apró csókot lehelt ajkaimra.Gyors volt,de még is szenvedélyes.Mikor távolodni kezdett ajka az enyémtől,ingét fogva rántottam vissza.Tudtam,hogy hülyeséget csinálok,de nem érdekelt.Szeretem őt!Csókunkat egy váratlan személy zavarta meg....

Új Élet,Új Barátok

Sziasztok!!:) Meghoztam a legelső részt,remélem tetszik!:) Kérlek hagyjatok magatok után valami nyomot kommentben!Ha elnyerte tetszéseteket az első rész folytatom!!:)Jó Olvasást!!!!!:)<3

  ~Reggel~

~Barbi szemszöge~

Izgatottan keltem ki az ágyból az ébresztő óra csörgésére.A szekrényemhez siettem,ahol egy rövid nézelődés után kiválasztottam egy kényelmes szettet az útra.Az órára nézve láttam,hogy késésben vagyok,ezért a kiválasztott ruhákat ledobtam az ágyamra,majd a fürdőbe siettem.Egy gyors zuhanyzás után fogat mostam,majd egy laza kontyba kötöttem a hajamat.Kivételesen most egy egyszerű sminket készítettem el magamnak a nagy siettségben,amihez egy szempillaspirál és egy alapozó állt a rendelkezésemre.Kb. 10 perc alatt kész lettem,így visszasiettem a szobámba öltözködni.Egy utolsó pillantást vetve a bőröndökre megbizonyosodtam arról,hogy mindent elraktam.A bútorokkal szerencsére nem kellett bajlódnom,mert az általam bérelt albérlet be volt rendezve.Az ablakból kinézve megpillantottam a házunk előtt álló taxit,ezért a bőröndöket a kezembe fogtam,s leindultam a lépcsőről egészen a bejárati ajtóig,ahol már a szüleim vártak.Egy gyors búcsú után a bőröndöket a csomagtartóba pakoltam,s sietősen szálltam be a kocsiba.Az ablakot lehúzva integettem a könnyükkel küszködő szüleimnek.Az utat zenehallgatással töltöttem,így gyorsabban telt az idő.Kb. 2 óra alatt a Corvin Sétányon találtam magam.A taxi sofőr illedelmesen kipakolta a bőröndöket a csomagtartóból,majd a kocsiba vissza szállva útnak indult.Egy rövid séta után meg is találtam a keresett épületet.Az albérletbe érve lepakoltam a csomagokat,majd körülnéztem a lakásban.Otthonos volt,de mégis egyszerű.Pont nekem megfelelő.A bőröndökből kipakolva megbizonyosodtam arról,hogy bővíteni kéne a ruhatáramat egy-két darabbal.Gyorsan átöltöztem egy rövidnadrágba és egy fehér trikóba,majd egy kisebb táskát fogtam és belepakoltam a pénztárcámat.A fürdőbe igyekezve kifésültem kócos hajam,majd egy gyors cipőváltás után elindultam otthonról.Az első utam a Westend irányába vezetett,ahol máris betértem az utamba akadó első üzletbe.Gyors nézelődés után találtam egy-két csinos ruhadarabot,majd a próbafülkékhez igyekeztem,mikor nekimentem valakinek.Hirtelen felnézve az illetőre,egy gyönyörű zöld szempárral találtam szembe magam.

-Ó...Bocsánat..!-jelentettem ki kissé zavartan.

-Máskor figyelj oda!-mondta flegmán a szőke hajú srác.

-Igyekezek!-motyogtam,majd a közelemben lévő próbafülke felé vettem az irányt.Nem értettem miért volt velem ilyen flegma az a fiú,de valahonnan nagyon ismerős volt.Éreztem,hogy valahol már láthattam.A ruhákat felpróbálva elégedetten léptem a kasszához,majd fizettem.A választott szettem:

  

Dél fele járt már,mikor végeztem a vásárlással és megéheztem.A KFC felé vettem az irányt.Rövid idő alatt kiválasztottam,hogy mit kérek,majd leültem elfogyasztani azt.Ebédemet ismerős hang zavarta meg.Mikor hátra néztem láttam,hogy a flegma szőke fiú közeledik 3 barátjával.Jobban megfigyelve őket,rájöttem,hogy miért volt olyan ismerős a szöszi fiú.Ő a ByTheWay egyik tagja.A többiekkel jött el mellettem.Ahogy láttam egyből észrevett és felém vette az irányt.

-Szia!Bocsi,hogy bunkó voltam az üzletben.Nem volt túl jó kedvem akkor és rajtad vezettem le.-kért elnézést a szőkeség viselkedése miatt.

-Semmi gond!-közöltem,majd egy halvány mosolyt erőltettem arcomra.

-Be sem mutatkoztam!A nevem Olivér.-mutatkozott be.

-Az én nevem Barbi!-mutatkoztam be én is.

-Ők itt a barátaim:Ya Ou,Bence és Sziki.-mutatta be őket mosolyogva.

-Szia!-mondták egyszerre a fiúk.

-Nincs kedved meginni velünk egy kávét?-kérdezte Olivér.

-De,van!-közöltem velük,majd a kávézó felé vettük az irányt.

Leültünk egy asztalra és beszélgetni kezdtünk.A kávénkat gyorsan kihozták.Mikor mindannyian megittuk a kávénkat még egy kicsit beszélgettünk,majd az órára nézve búcsút vettem tőlük.Alig,hogy elindultam valaki visszarántotta a karomat.Mikor hátra néztem megláttam,hogy Olivér volt az.

-Várj!Nincs kedved ma átjönni hozzánk?Bulit tartunk.-jelentette ki a szőkeség.

-Hát...nem is tudom.-gondolkoztam.

-Naa.Gyere már...Ne kéresd magad.-könyörgött nekem Olivér.

-Na jó!Rávettél!-nevettem el magam.

Gyorsan lediktálta a címüket,majd elköszöntünk egymástól.Haza felé vettem az irányt,de előtte rácsörögtem anyura,hogy minden rendben van.Kb. 15 perc alatt haza is értem és készülődni kezdtem.Először a fürdőbe mentem letusolni,majd mikor kész lettem visszamentem a szobámba,hogy kiválasszam mibe fogok menni az esti buliba.A szekrényembe nézve törpengeni kezdtem,hogy vajon mit vegyek fel az esti bulihoz.Végül egy elegánsabb vonalnál maradtam.A ruhám:

Pillanatok alatt megcsináltam a hajam,majd feltettem egy erősebb sminket a szememre és már indultam is.Nem messze lakok a fiúktól ezért gyorsan odaértem.Az épületbe beérve,már a földszintről hallatszott a zene.Nagy buli lehet itt!-gondoltam magamban.Mikor felértem a 2. emeletre kopogni kezdtem.Ya Ou nyitott ajtót.

-Wáóó!De csinos valaki!-ölelt meg Ya Ou az öltözékemet dicsérve.

-Köszönöm.Igyekeztem!-mosolyogtam.

Ya Ou körbevezetett a lakásban,majd a nappaliba érve a többieket is megpillantottam.Minden tekintet rám szegeződött.

-Hú!De csinos vagy Barbi!-mondta egyszerre a 3 fiú.

-Köszönöm Srácok!-pirultam el,amire ők csak mosolyogtak.Mivel mindenki bulizott én a konyhába igyekeztem,ahol töltöttem magamnak egy pohár bort.Kortyolgatni kezdtem mikor valaki megfogott hátulról.Ijedtemben hirtelen magamra borítottam a bort.

-Jajj!A ruhám!-kiáltottam el magam szomorkodva.Tudtam,hogy az a piros folt már nemfog többet kijönni a ruhámból.Egy ruhával kevesebb.-gondoltam magamban.

-Óó...Bocsi,nem akartalak megijeszteni.-kért bocsánatot aggodalmaskodva Olivér.Azonnal a kezébe vett egy szivacsot,majd dörzsölni kezdte a foltot.

-Hagyd!Ez már úgysem fog kijönni onnan.-értettem meg vele.

-Gyere adok egy másik pólót!Ne egész este ebbe legyél.-ajánlotta fel Oli,de mire válaszolhattam volna,berántott a szobájába,majd a szekrényébe kezdett el keresgélni.

-Ez jó lesz!-mondta,majd odaadta nekem a pólóját.

-Köszi!-mosolyogtam,immár kicsit megkönnyebbülve.

-Igazán nincs mit!Ez a minimum amit ezek után tehetek érted.-közölte majd leült az ágyára.

-Ömm....akkor kimennél míg átöltözök?-kérdeztem kicsit zavaromban.

-Ja...ömm..persze.-felelte majd távozott a szobából.

Mikor levettem a felsőmet hirtelen ajtó csukódást hallottam.Mikor hátra néztem megláttam Olivért.

-Ja..ömm..Csak a telefonomért jöttem.-mondta majd rám szegeződött tekintete.

Gyorsan magam elé vettem a pólót,hisz egy szál melltartóban voltam.Mint láttam őt ez nem nagyon zavarta.Hamar észbe kapott és eltakarta a szemét.Elvette a telefonját az éjjeli szekrényről,majd kiment a szobából.Megkönnyebbülten vettem fel a rám jóval nagyobb pólót,s kötöttem fel az alját a hasamig.Így jó is lesz!-motyogtam magamban.Mikor kiléptem az ajtón,láttam,hogy már csak a fiúk vannak ott a kanapén ülve.Leültem melléjük és beszélgetni kezdtünk.Olivér látszólag zavarban volt a történtek miatt.Kérdezgettek,hogy mit szeretek csinálni,mi a hobbim.Elmondtam nekik miért jöttem Pestre,és azt is,hogy mennyire szeretek táncolni.A fiúk mosolyogva hallgatták végig a mondandóm.

-Ez szuper!Mutatsz nekünk pár lépést?-örvendezett Ya Ou.

-Hát...-mondtam kicsit félénken.

-Na...légysziiii!-kérleltek a fiúk.

Végül mutattam nekik pár lépést amit még nemrég tanultam.Amikor már kellően kifáradtam abbahagytam.Mindannyian megtapsoltak ami jól esett.

-Nagyon tehetséges vagy!-mondta elismerően Bence.

A fiúk a kanapén ülve bólogattak egyetértve Bencével,amit én csak egy mosollyal viszonoztam.Látszólag elpirulva ültem vissza a kanapéra ahol még egy kicsit beszélgettünk,majd haza indultam.A lakásba beérve a fürdő felé vettem az irányt.Percek alatt végeztem a tusolással,majd a ruháimat a mosógépbe téve megakadt a kezem Olivér pólóján.Furcsa érzés kavargott a fejemben.Első látásra szerelmes lettem belé.A vágyakozást a nappaliból kiáramló telefon csörgés zavarta meg.Hamar észbe kaptam,s siettem felvenni a telefont.-Vajon ki hívhat hajnali 2 órakor?-gondoltam magamban.A telefont felvéve ismerős hang zavarta meg a füleimet.A legjobb barátnőm,Zsófi hívott fel,hogy úton van Pest felé.Mint a beszélgetésben kiderült,feljön hozzám Pestre látogatóba.A hír hallatán repdestem az örömtől.A beszélgetés végezetével bontottam a vonalat.A szobámba sietve az ébresztő óra felé vettem az irányt,hogy beállítsam reggel 6 órára,ugyanis akkor érkezik meg Zsófi.Az ágyra feküdve még töprengtem Olivéren,majd hamar álom szállt a szememre.